A Metal Gear: Revengeance a szinte páratlan ellentmondások kusza hálója: egyszerre zseniális és dühítően frusztráló. A problémák gyökere nem az a Metal Gear univerzum, amely eddig csak egyetlen alkalommal (Ac!d-sorozat) tudott és mert eltérni a folyamatosan finomhangolt, mégis bántóan statikus játékmenetétől, hanem annak a kompromisszumkészségnek a hiánya, amely a fejlesztői széket elfoglaló Platinum Games hozzáállásából ered. 

Köszöntünk Redview County-ban, ahol sosem szűnik az utcai versenyzés izgalma rendőrök és versenyzők között: mindkét oldal totális háborút vív, hogy megszerezze a közösségi, helyi és országos médiát, és kiérdemelje a legjobb kocsikat, tuningelemeket és technológiákat. Tégy kockára mindent! Ne bízz senkiben!

A játék első másfél órája a betanulás jegyében telik, a rád váró hatalmas szabadságot már érzékeled, de a program még fogja a kezedet. Miközben szép lassan kibontakozik az alapkonfliktus (röviden: a kalózoknak pusztulnia kell), megtanulod a lopakodást, a figyelemelterelést és a felderítést, megtapasztalod a vadászat izgalmait, elsajátítod a tárgykészítés alapjait, illetve megismerkedsz a fejlődési rendszerrel, amiben három különböző képességfa várja, 

A sajtóközlemény szerint „rendkívül limitált darabszámú” Deluxe Professional Edition attraktív csomagolásban érkezik, melynek „vitrinje” mögül egy 10 hüvelyk (kb 25 centi) magas műanyag, igen jól kidolgozott, karikírozott Hitman-figura morcoskodik ránk, jól ismert öltözékében, két hangtompítós pisztollyal. 

Újszerű élménnyel és a szimulátor fogalmát magasabb szintre emeléssel kívánt újat mutatni a videojátékok piacán a '98-as évek végén debütált Cabela’s sorozat legelső darabja. A kezdeti sikerek után a játékok terén zuhanórepülést végző patinás vállalat borzalmasabbnál borzalmasabb darabokat kezdett ontani magából, ami végül teljesen padlóra küldte a játékosok szemében addig oly nagy becsben tartott szériát.

Stílusában ez nem is játék, hanem interaktív mozifilm, és ez a történet mellett a vizualitásra is igaz. Rengeteg (sajnos gyakori és kizökkentő, viszont a töltőképernyőket elrejtő) átvezető videó és Max jól ismert narrációja meséli a történetet, a csodálatosan kidolgozott látvány jelszava pedig a realitás. Színes filterekkel, torzításokkal éri el, hogy a játékos pont úgy érezze magát, mint Max – mikor hősünk a gyógyszerekre leküldött piát öklendezi fel.

Az első rész legfőképpen a szerepjáték-elemekre és a történet mélységére helyezte a hangsúlyt, olyan csúcspontjai voltak a sztorinak, melyeket sose fogunk elfelejteni, az akció része érezhetően kidolgozatlan volt, gyakran idegesítő is, de megadta azokat az alapokat, amire építkezni lehetett. A második rész, miután az EA-hez került, egyértelműen átalakult, sokkal inkább a lövöldözésen és a látványos jeleneteken volt a hangsúly, minimális RPG-elemekkel megfűszerezve.

A Mafia 2 története egy Empire Bay néven futó amerikai városban játszódik, mely gyakorlatilag egy picit átalakított New York, annak minden fontos elemével: kikötő, kínai negyed, olasz negyed, belváros és a többi. Főhősünk Vito Scaletta, egy emigráns olasz család leszármazottja: édesapja egy őslúzer, anyukája pedig egy aggódógép, de legalább van egy csini húga. 

Az Age of Mythology egyike azon játékoknak, melyeknek neve vastagon bevésődött a játéktörténelem kőtáblájába. Ezt a 2002-ben, tehát több mint 10 éve megjelent programot valószínűleg te, az összes barátod, az anyukád, a testvéred és a szomszéd Marika néni is keményen nyomta annak idején, és az egységek unalmas dünnyögése minden bizonnyal örökre bevésődött az emlékezetedbe. Nem fogunk spórolni a dicsérő jelzőkkel: az AoM egy igazi szuperprodukciónak számított a maga idejében.

Itt lép a képbe Karl Fairburne, a német–amerikai OSS tiszt és mesterlövész, aki éppen M1 Garand félautomata puskájának karbantartását végezte végtelen nyugalmában, miközben a falakon túl már kezdetét vette az elkerülhetetlen ostrom. Robbanások törmeléke pattogott a falakon, légvédelmi sziréna vijjogása hasított keresztül kíméletlen hangerejével a szálló mocsokkal, testrészekkel és lökéshullámokkal felkavart afrikai forróságon. 

A kampányt elindítva máris szembesülünk az első és talán legfontosabb újítással: ezúttal már megválaszthatjuk hősünk nemcsak kasztját, hanem faját is, aki - ahogy az alcím is utal rá - a 'sötét oldalt' szolgálja. Összesen három típusból szemezgethetünk: ork, vámpír, és egy démonnő. 

Pineview Drive… a régi emlékek ismét előtörnek. Odaérsz a kapuhoz, és emlékszel mindenre, hiszen már jártál itt a feleségeddel, Lindával, 20 évvel ezelőtt. Akkor ő nyomtalanul eltűnt, és azóta sem tudsz megbirkózni a helyzettel. Most új erővel, elszántan kinyitod a csikorgó kaput, és eldöntöd, hogy pontot teszel a rejtélyre.