A Devil May Cry 4: Special Edition leglényegesebb újdonsága, hogy az eredetiből megismert két játszható karakter mellé a Capcom hozzácsapott még három jól ismert arcot is, mégpedig Lady, Trish és Vergil személyében. Az új szereplők mindegyike teljesen egyedi mozgáskultúrát, képességeket, kombókat és fegyvereket kapott, ami ugyan előrevetíti, hogy az újrajátszhatósági faktor megsokszorozódott, de valójában ez csak félig igaz. 

A legnagyobb XCOM-fanatikusok valószínűleg nem értenek velem egyet, de szerintem nincs abban semmi ördögtől való, hogy a 2K Games egy egészen új területen kívánt szerencsét próbálni a lassan két évtizedes UFO/XCOM játékszériával. 

Úgy gondolod, hogy jó mérnök vagy? Meg tudnál építeni egy harci robotot és bedobni az arénába? A Robot Arena 3 a Te tereped lehet!

A Worms: W.M.D. (Weapons of Mass Destruction) klasszikus, kétdimenziós tálalásban, ezúttal kézzel rajzot, felfrissített kinézetet kapott gilisztákkal hozzák el a rombolást. A játékmenet többnyire az eddigi címekben, de főleg a Worms: Armageddonban látottakat követi, mind a fegyverek, mind a kínálkozó lehetőségek terén, pár fontos eltéréssel: vannak járművek és olyan épületek, amelyekbe be lehet lépni. A járművek, pontosabban tankok, a tűzerejük mellett védelmet nyújtanak a támadásokkal szemben.

A Need for Speed sorozat 1994-ben indult világhódító útjára, hogy könyörtelenül beszippantsa azokat a játékosokat, akik sebességre, sebességre, és még több sebességre vágynak. Az első játékot a Distinctive Software fejlesztette, melyből később megalakult az EA Canada. Az Underground című epizód a sorozat hetedik része, mely 2003-ban jelent meg.

Történet, háttér, no bizony az nem sok akad, csupán puszta tényeket tudunk meg, aztán boldogulunk, ahogy tudunk. Egy Ryan nevű autóversenyző életébe csöppenünk bele, kinek (sok pilótatársával egyetemben) leghőbb vágya, hogy ennek a kitalált bajnokságnak az ötágú koronázott bajnokává válhasson. Az öt ág jelöli a legfőbb versenykategóriákat, melyeknek jelenleg minden típusban más és más az aktuális címvédője, külön kiskirály gyorsulásban, driftelésben.

Az Undercover az Underground(!) idejében készült grafikus motort használja, melyet a fejlesztők minden évben felújítottak és szépítettek. Ennek eredménye lett az Undercover képi világa, mely nem a valaha látott legszebb, de teljesen megállja a helyét. Ebből a grafikus motorból valószínűleg ennyit lehetett kihozni, ez is szép eredmény, hiszen eljárt már felette az idő. Jobb lett volna már évekkel ezelőtt csinálni egy újat, csak az ugye több pénzt és fejlesztési időt kíván.

Minden platformon élvezhetjük afiktív Redview County vendégszeretetét, mely igazi paradicsom azoknak, akik az illegális versenyzés világában az élre akarnak törni. Játékosokként az a feladatunk, hogy ebben a szabadon bejárható városban a versenyek és ilyen-olyan kihívások teljesítésével feljebb araszoljuk a ranglétrán, ameddig mindenki fel nem néz ránk. 

A Space Marine egy hagyományos értelembe vett TPS, amelyben a világ legtökéletesebb gyilkológépezét, egy űrgárdistát alakítunk. A történet a Birodalom egyik termelő bolygóján játszódik, amit orkok vesznek támadás alá. Mivel a planétán egy Titan névre hallgató titkos project fejlesztése folyik, így a bombázás és az egyéb alternatív pusztító eszközök bevetése esélytelen, ezért az űrgárdisták egy csoportját, az Ultrákat vetik be a terepen. 

A recept röhejesen egyszerű, bárki, aki már próbálkozott a műfajjal, ismerősen csettinthet az alapfelállás láttán: kilenc faj valamelyikét képviselve, egy bolygóval, egy maréknyi hajóval és rengeteg ambícióval a zsebünkben indulhatunk neki a célnak, ami esetünkben a teljes univerzum elfoglalása. Vagy behódoltatása. Vagy elsöprése. 

A múlt héten viszont megjött a Stranded Deep, ami betölti ezt az űrt. A lenyűgöző látványvilággal megáldott játék főszereplőjének repülője a Csendes-óceán felett zuhan le, ő pedig egy szigeten találja magát egyedül. Nem tehet mást, minthogy elindul élelem után kutatni, menedéket építeni, és alapvetően próbál nem meghalni. 

Maga a történet nem kifejezetten összetett. Kisfilmes bevágásokra és Oscar-díj gyanús drámai fordulatokra sem nagyon kell számítani. A fő küldetéslánc elsődleges feladata érezhetően annyi, hogy a játékost megismertesse a címben működő mechanizmusokkal, és képessé tegye tárgyakat alkotni és azokat hasznosítani növekvő nehézségű kihívásokban. Újrajátszhatósági szempontokat tekintve a kampány így nehezen értékelhető, de szerencsére a különféle játékmódok jól kezelik ezt a problémát.