Van valami varázslatos a vonatokban, például a kukásautókhoz képest. Gyerekként mindkettőt vezetni akarja mindenki, aztán az utóbbiból a többség kiszeret, előbbiek viszont megmaradnak kedvencnek, még akkor is, ha a konkrét vonatozásnál kevés lélekölőbb tud lenni. De őszintén, ki az, aki nem néz meg egy vonatot, legyen szó bármilyen élethelyzetről is? Idegesítő, mikor lemegy a sorompó, de aztán jön a mozdony, majd a kocsik szép sorban, dübörög, kattog, úúú, hálókocsi is volt!

A Train Simulator 2015 értékelése elég nehéz feladat. Tény, hogy olyan játék ez, amit csak nagyon kevés más címhez lehet hasonlítani. Én szeretem interaktív terepasztalként felfogni a dolgot, ami úgy ad komoly élményeket és kihívásokat, hogy közben nem kell külön szoba a használatához. Tény az is, hogy az alapjáték inkább csak az első adag drog, amit a díler még ingyen osztogat, az igazi tartalmat pedig a súlyos ezrekért vesztegetett DLC-k hozzák meg, amire nem feltétlenül költ az ember szívesen. Az is igaz, hogy a 2015 nem sok újdonságot hoz a korábbi két részhez képest. Ennek ellenére pontot levonni csak az olyan dolgok miatt tudok, mint hogy a játék kiadója a fentiek ellenére is méregdrágán adja az alapjátékot, vagy hogy a szegényes grafika ellenére is durva töltési idők vannak a játékban. Időnként előfordul, hogy annyit, vagy többet tölt a program, mint amennyit a kipakolt szcenárióban tölt az ember, és ez főleg akkor idegesítő, ha elnézünk egy tilos jelzést, és kezdhetjük az elejéről az egészet.