A koncepció szerint a játék a Szovjetunió (Oroszország) területén, az 1980-as, '90-es években játszódik, ahol a feladatunk az, hogy felpakoljuk a szállítmányt a teherautóra és egy térkép valamint egy iránytű segítségével épségben leszállítsuk az árut. Az út során bármi megtörténhet velünk, menthetetlenül elakadunk a nyakig érő sárban, kifogy az üzemanyag, vagy defektet kapunk. 

A Street Fighter V tizenhat harcost vonultat fel a megjelenéskor, őket az általános gyakorlat szerint négy nagyobb csoportba sorolhatjuk. A Balance típust erősíti Ryu, Chun-Li, Nash és Birdie, ezek azok a karakterek, amelyek tulajdonképpen minden helyzetben feltalálják magukat, azonban egyikben sem kiemelkedően jók. Ahogy azt az Offensive kategória (Cammy, Ken, Necalli, Rashid és Karin) elnevezése sejteti.

Vannak olyan játéksorozatok, amiknek egy-egy új részéről már a bejelentésükkor tudja az ember, hogy a megjelenés után legalább egy hétig rabul ejtik majd a vásárlót. A Fallout, a Civilization, a frissebbek közül talán a Batman, és persze cikkünk apropója, a The Elder Scrolls (TES). A TES harmadik része, a Morrowind egy egész generáció elé állított követendő példát, de még a vegyes kritikával fogadott.

Vannak olyan játéksorozatok, amiknek egy-egy új részéről már a bejelentésükkor tudja az ember, hogy a megjelenés után legalább egy hétig rabul ejtik majd a vásárlót. A Fallout, a Civilization, a frissebbek közül talán a Batman, és persze cikkünk apropója, a The Elder Scrolls (TES). A TES harmadik része, a Morrowind egy egész generáció elé állított követendő példát, de még a vegyes kritikával fogadott.

Lehetőségeink természetesen nem pusztán a 13 küldetést számláló kampányra érvényesülnek! Ezen felül bármikor újrajátszhatjuk a missziókat, sőt saját magunk is kreálhatunk a menü megfelelő pontjára kattintva! A legapróbb részletekig mindent beállíthatunk: ellenfeleink mennyiségét, nehézséget, feladatokat, bármit, ezen beállításokat elmenthetjük, hogy egy későbbi Gyors játékot választva, már könnyedén elérhetőek legyenek! 

Az önmagát a független játékfejlesztés utolsó mentsváraként aposztrofáló Wideload célja, hogy kielégítse minden olyan játékos legvadabb álmát is, aki a jó játékokat nem a pénzhajhász öltönyösöktől várja. A csodabogarak kicsiny csapatát 2003-ban alapította a Bungie egyik atyja, Alexander Seropian. A jórészt ex-Bungie fejlesztőket és még néhány játékipari veteránt tömörítő chicagói stúdió első és eddig egyetlen fejlesztése a Stubbs.

A Legend a sorozat hetedik darabja, ám a legutolsó epizód, ami két éve látott napvilágot hű marad a széria leszállóágához: unalmas párbeszédekre helyezte a hangsúlyt, tetejébe csapnivaló irányítással borzolta a reménykedő rajongók idegeit. Az Angel of Darkness, mint az azt megelőző epizódok is tekintélyes bukást szenvedett el, mind a pénztáraknál, mind pedig a kritikusoknál is.

Vannak olyan játéksorozatok, amiknek egy-egy új részéről már a bejelentésükkor tudja az ember, hogy a megjelenés után legalább egy hétig rabul ejtik majd a vásárlót. A Fallout, a Civilization, a frissebbek közül talán a Batman, és persze cikkünk apropója, a The Elder Scrolls (TES). A TES harmadik része, a Morrowind egy egész generáció elé állított követendő példát, de még a vegyes kritikával fogadott.

Talán a túl kevés egységszámnak, a vérbeli RTS-fanok számára túlontúl leegyszerűsített játékmenet végett húztuk csöppet a szánkat, de a folytatás bejelentésével – tudva azt, hogy az új rész a hardcore stratégoszok kedvében fog járni – rögvest a fellegekbe emelkedett várakozási-faktorunk. Az EA Los Angeles-i fejlesztőrészlege talán a legnívósabb mindközül, a GYU játékokon kívül itt hegesztik a Medal of Honor, a James Bond és a C&C epizódokat is.