Az agyevő szörnyek, a földönkívüli kreatúrák, és az unottan csoszogó zombik hiába is próbálnák próbára tenni az idegeinket, nem fog menni. Az igazi romlottság az emberekben rejtőzik, a homo sapiens egy halálra ítélt faj, zsarnokságunk és beteges hajlamunk minden élőlénynél ösztönösebb. Gerinctelen, élősködő állatok vagyunk, úgy, hogy talán nem vesszük észre. S mikor saját embertársunkat úgy látjuk, hogy saját fekáliájában fetrengve kaparja a falat, jobb esetben feltesszük maguknak a kérdést: mégis, hogy a fenébe jutottunk idáig? Rosszabb esetben elsétálunk mellette. A szélsőségesen őrült viselkedés talán a legmarkánsabb félelemforrás, s ebből bőven kijut nekünk az Outlastben, hiszen a biztonságos miliőnknek annyi. Olyan sérültekkel kerülünk szembe, akik a könyörület legcsekélyebb szikrája nélkül élve felfalnának, bestiális kegyetlenséggel vernének agyon. Betegek – mondhatnánk, de ha csapdába esnénk egy zárt intézetben, ahol nem éppen kitörő örömmel fogadnak minket, biztosan nem babusgatnánk és ápolnánk a szegény elesetteket.

Mountolod

Telepited

Crackeled

Játszol