Street Legal Racing: Redline egy legenda, ez a világ egyik legnépszerűbb jármű szerelő szimulátor éjszakai gyorsulási verseny és a versenypályán eseményeket. Javítottunk az eredeti játék hozzá egy csomó új funkciót és rögzítő régi hibákat.

FIGYELEM: Ez még mindig instabil RELEASE.

Te irányítod a sorsa Bathoryn, egy kudarcra ítélt hős egy gótikus világban, aki arra törekszik, hogy felszabadítsa hat átkozott birodalomban hat halálos urak.
Meg kell harcolni az utat ezen a hervadt föld, tele hátborzongató pixel art ellenség előtt emelkedő (vagy néha csökkenő) egy erőd, miközben legyőzte ördögi csapdák és aljas szörnyek egyaránt.
 

Make your way behind enemy lines in different environments like desert,jungle and island.
You are a sniper : Use your anemometer to know the wind speed, control your breath and apply windage and elevation corrections in your scope depending the distance.

A középkorban játszódó Shadwen az Assassin’s Creed-széria legjobb pillanatait idézi majd, ugyanis a bérgyilkosnőt, Shadwent irányítva mindennél fontosabb lesz, hogy árnyékról árnyékra osonva, teljesen észrevétlenül tevékenykedjünk, hogy végrehajthassuk bosszútól fűtött tervünket: a király megölését. Ha nem így teszünk, akkor biztosak lehetünk benne, hogy az őrök és a királyi testőrség irgalmat nem ismerő tagjai azonnal a másvilágra küldik hősünket.

Sokféleképpen meg lehetett már menteni a világot. Le kellett vágni démonokat, arkangyalokat, rosszmájú antihősöket, isteneket, a trónjukról letaszított uralkodókat, hadvezéreket, bánatos szerelmeseket, cédákat, a lelküket eladó kilátástalanokat. A Torchlight első és második részében a felsoroltakból szinte minddel találkozhattunk, az őket leverő kardot, baltát, varázsbotot, automatizált robotot viszont nem csupán a hősiesség hajtja.

A mesterlövész az FPS műfaj legalattomosabb figurája, aki mélyen az ellenséges vonalak mögött mazsolázza ki az értékesebb célpontot, tehát jó esetben egyet lő, aztán odébbáll. Nyilván ez egy akciójátékban eladhatatlan cselekmény, de néhány hollywoodi motívummal feltupírozva (gondolok itt a Lopakodók című mozira) már fogyaszthatóvá válik, és az igény is csak egyre erősebb, hogy fejlövéseket lehessen leadni egy karosszék biztonságos fedezékéből. 

Egy sorozat hatodik részénél történet szempontjából igen nehéz újat mutatni, és a Splinter Cell: Blacklist esetében a szokásosnál is jobban érződik, hogy az alkotók nem nagyon erőltették meg magukat. A sztori a már megszokott Tom Clancy kliséket vonultatja fel (persze a nevét kiárusító szerző közreműködése nélkül). 

Itt lép a képbe Karl Fairburne, a német–amerikai OSS tiszt és mesterlövész, aki éppen M1 Garand félautomata puskájának karbantartását végezte végtelen nyugalmában, miközben a falakon túl már kezdetét vette az elkerülhetetlen ostrom. Robbanások törmeléke pattogott a falakon, légvédelmi sziréna vijjogása hasított keresztül kíméletlen hangerejével a szálló mocsokkal, testrészekkel és lökéshullámokkal felkavart afrikai forróságon. 

Biztos volt mindenki életében egy komoly „de én várat akarok építeni” időszak, amit aztán maga mögött is hagyott hatévesen a homokozóban – ám ha előjönne újra ez a késztetés, rá kell döbbennünk, hogy a mai óvodások nem tisztelnek senkit és semmit, legfőképpen nem a mesterműveket a homokban.

A Total War a PC platform nagy képes történelemkönyve, amelyre már majd’ minden játékos hullajtott egy kövér nyálcseppet. Lehetetlen elmenni mellette – ha az ókori Róma nem jön be, akkor legalább a középkorban szétcsap az ember, vagy átnéz a gyarmatosítások korába, de valahol biztos beindul a hormontermelődés. 

Igen, a rombolás; vagyis a Siege-ben az aktuális konzolgeneráció, illetve a PC-k elsősorban a fizika terén lettek komolyan gyeplőre fogva – ez pedig alaposan ráveti a programra a maga sötét árnyékát. Mert tényleg szinte minden tárgy mozog – sőt, egy-egy robbanást követően repked – a pályákon, a lágyabb falak, valamint a törékeny tárgyak apró darabokra zúzódnak áldatlan tevékenykedéseink során, ennek viszont az az ára.