A Medal of Honor első epizódja kétségbevonhatatlanul mérföldkő és klasszikus lett, olyasféle követendő példa, amelyet ma is érzünk, amikor látjuk, hogy a legnépszerűbb FPS stílus esetében szinte dömping van az adott történelmi időszakot feldolgozó játékokból. Az első részt két kiegészítő is követte, s habár ezek megtartották az egyszer már bevált alapkoncepciót, mégsem arattak akkora sikert, hiszen egyre-másra jelentek meg az új technológiák, innovatív ötletekkel bővültek a játékok, és bizony a MOHAA már kiöregedő kedvencként figyelhette, hogy más alkotások játékmenetbeli újításaik révén lassan kiszorítják előkelő posztjáról. Természetesen a rajongók nagyszerű scene-t hoztak létre világszerte, így a MOH játékok még kiöregedésük után is tekintélyt parancsoló részesedéssel bírtak, már ami a népszerűséget illeti. Közben megjelentek a konkurensek is, elsősorban megemlítendő a Call of Duty, amely jóval pörgősebb játékmenetével, letisztultabb, még inkább tuningolt Quake 3 motorjával ugyancsak tartolt, és nagy szeletet sajátított ki magának az FPS tortából. Igazából azonban a CoD nem érte el azt, amit a MOH. Elsődleges oka ennek az, hogy nem ez volt az első ilyen játék, másrészt pedig nem tudta megteremteni azt a hangulatot, amit például, a D-nap partraszállásánál tapasztalhattunk a Medal of Honornál.

Természetesen ez mindig vita tárgya marad a gamerek körében, de azt bárki nyugodtan elismerheti, hogy a MoH volt igazából az a bizonyos műfajteremtő, a nagy ős... Múltak az évek, és egyre inkább szükségessé vált, hogy a kiegészítőkön túl a MoH haladva a korral, teljesítvén az újonnan támadt követelményeket, túllépjen saját magán, és a fejlesztőgárda megmutassa a világnak, hogy korántsem lőttek el minden patront ebben a témában. Hamarosan megkezdődtek a teljesen önálló második rész, a Medal of Honor: Pacific Assault körüli munkálatok, és lassan, cseppenként adagolva beindult a marketing is. A fejlesztők, illetve a MoH játékok kiadásánál bábáskodó EA radikális fejlesztéseket ígért a MoH játékosoknak, innovatív, komplexebb játékmenettel, és az elkerülhetetlen, az immáron igen csak kiöregedő Q3 motort kiváltó, azt helyettesítő grafikus engine megalkotása is a tervek között szerepelt. A kihívás az első rész hibáinak és gyengeségeinek figyelembe vételével adott volt. Mivel már igen elterjedtnek bizonyultak a DX9 lehetőségeit teljes mértékben kiaknázó grafikus kártyák, így naprakésszé kellett tenni a megjelenést, erre pedig a Q3 – legyen bármennyire plasztikus, modbarát és rugalmas – már nem volt képes. Új motort kellett írni. Valóban új játékot kellett készíteni, kezdve az alapoktól. Az új engine mellé mintegy járulékként igényes, aprólékos fizikát, ésszerűbben, logikusabban cselekvő MI-t is ígértek a fejlesztők. Lássuk, most, hogy már a gépünk merevlemezén tudhatjuk a MoH: PA-t, mi minden valósult meg az álmokból és az ígéretekből.

Telepités:
-Iso fájlt beteszed a daemoon toolsba
-Telepited
-Crackeld
-Játszol