A játékmódok között különösen izgalmas a Hot Pursuit nevezetű, amikor már futamkezdéskor kapunk a hátunk mögé pár dühödt rendőrt, de a pályán ezen felül is folyamatosan járőröznek a zsaruk, így a sima verseny, sőt, a barátságos autókázás is könnyedén menekülésbe csaphat át. Természetesen minél magasabb az autósok körözési szintje, és minél magasabb körözöttségi szintű pilótát csípnek fülön a rend éber őrei, annál több sebességpontot kaszálnak (és ez fordítva is igaz) – a sebességpont itt pénzként működik, vehetünk belőle bevethető pursuit tech eszközöket, autókat, festéseket, illetve ebből tuningolhatjuk a verdáinkat.

Ha pedig már szóba jöttek azok a bizonyos eszközök: a Pursuit Tech menüben a 2010-es Hot Pursuit arzenáljának legjobb darabjait szerelhetjük fel autónkra, minden kocsira kettőt. Van itt turbó, EMP, sokkakna, anti-EMP, néhány opció pedig csak zsaruknak vagy versenyzőknek érhető el (erről lásd még keretes anyagunkat). Hogy melyek a leghasznosabbak, arra a Tippek-trükkök sávban térünk ki, de összességében elmondható, hogy mindegyiket okosan ki lehet használni.

Persze a Rivals sem tökéletes – több furcsa buggal küzd, és ezek közül a szerver elvesztése a legidegesítőbb. Képzelhetitek, milyen fejet vágtam, amikor a leghosszabb, 54 ellenőrzőponton át tartó verseny közepén a játék kiírta, hogy bocsesz, migráljuk a hosztot, mert a 60 megás neted ellenére elveszett a kapcsolat. Szintén idegesítő, hogy egy karambol után több másodpercig látjuk az autónkat külső nézetből, mondván, hogy hű, de látványos – valójában azonban csak arra jó a dolog, hogy büntesse az óvatlan sofőröket. Különösen „vicces”, hogy az ütközések után a játék néha egyszerűen rossz útra vagy ellentétes irányba dob vissza a pályára, illetve, hogy a régi NFS-ekkel ellentétben itt nincs körülhatárolva a versenyszakasz, szóval bármikor továbbhajthatunk egy fontos kanyar mellett, hogy aztán a készítők édesanyját emlegetve próbáljunk megfordulni és behozni a hátrányunkat.