A történet kezdete körülbelül pont annyira zavaros és érthetetlen, mint ahogy az első rész véget ért. Mindenesetre közvetlenül az előzmények után vesszük fel a fonalat, a jó öreg Desmond éppen ébredezik, amikor a helyes popóval megáldott Lucy beviharzik a szobába, s miközben két liter vér csöpög a ruhájáról, izgatott hangon próbálja rávenni értetlenkedő főhősünket.

Az egyébként tipikus Call of Duty játékmenetre építkező World at Warnak ugyan érdekes ízt ad a japánok újfajta harcmodora, a közelharci akció jelentősége és a lángszóró használata: utóbbival szinte mindent megpörkölhetünk, a növényzet leég, a falon és a kevésbé éghető tárgyakon pedig hatalmas koromfolt árulkodik rosszalkodásunkról. Az „új" (lángszóró először a United Offensive-ben szerepelt) céleszköz kiválóan alkalmazható bunkerek megtiszítására.

A játékmenet első ránézésre nem sokat változott a Crysis 2-höz képest, az első pálya végére azonban rájöhetünk, hogy sok-sok apró változás történt. Kezdjük talán a legfontosabbal, a nanoruhával. A kezelőfelület kissé átalakult, a taktikai távcső képes részletes információkat szolgáltatni a baráti és ellenséges egységekről, azok páncélzatáról és fegyvereiről, a környező tárgyakról.

A történet szerint Mordheim eddigi csendes városkájának az életét teljesen felrázza egy becsapódó üstökös, amelynek darabjai szerteszét szóródtak a környéken. Ennek következtében most zsoldosok, kalandorok és még ki tudja, milyen lények róják a romos utcákat, a darabkák után kutatva, ami a csempészek között azonnal az elsőszámú exportáruvá lépett elő.

A Herceg hazafelé  tart Azad ostromából, Babilonba kell mennie, hogy jelentést tegyen édesapjának az ott történtekről. A Közel-Keleten viszont bonyolult a helyzet ekkortájt, fivére, Malik is meg van szorulva: gazdag királyságot igazgat ő, nincs mit csodálni azon, ha a szomszédos birodalmak minden erejükkel azon vannak, hogy uralmuk alá hajtsák a területet.

Már a fő történet végigjátszása is minimum 60 órát vesz igénybe, és aki letér a kijelölt ösvényről, az bőven megduplázhatja ezt a számot, ráadásul minőségromlás nélkül. A játékon látszik a gondoskodás, mindig tartogat valami meglepetést, világát soha nem éreztem üresnek, alig vártam, hogy egy fárasztó nap után leüljek elé és megoldjak egy új witcher-megbízást. 

A történet egészen pontosan ott folytatódik, ahol a második részben vége szakadt, ha valakiben esetleg felmerült a kérdés, hogy vajon a full extrás Ezio-nak milyen kihívást lehet még adni az életben, akkor erre villámgyorsan választ is fog kapni. Róma városának üzletei zárva vannak, gyönyörű épületei romokban hevernek, a despota Borgia klán sokat rosszalkodott, míg mi Firenzével és Velencével voltunk elfoglalva. Szóval lesz dolgunk rendesen, gatyába kell rázni a testvériséget.

Far Cry Trilógia-Tesztelt verzió

A lassan 10 esztendeje futó EDF-széria külső nézetes akciójátékként az idegen lényeket és a változatos lőfegyvereket állítja a középpontba. A radioaktivitásból eredő félelmekből táplálkozva rengeteg filmalkotás született az ötvenes években, ebben a zsánerben pedig tesztünk alanya az amerikai és japán klasszikusokhoz egyaránt nyúl. Óriási hangyák (Them!), hatalmasra nőtt pókok (Tarantula), felhőkarcolók méreteivel vetekedő hüllők (Godzilla és egyéb Kaiju-mozik)

A brit fejlesztőcsapat elsőként mutatta meg, hogyan lehet kiváló minőségű adaptációt készíteni, nem sokkal később bebizonyította, hogy lehet ezt még fokozni, most pedig a Batman: Arkham Knighttal csúcsra járatja a művészetét. Lehet, hogy az Arkham-sorozat utolsó felvonása játékmenet tekintetében nem tudott már akkorát ugrani, mint korábban, azonban feldolgozásnak rendkívüli darab, ez kétségtelen. 

A játék többféle „taktikát” kínál fel a mindenre elszánt játékosnak. Lehetünk óvatosak, akkor ott van a puska, messziről szépen le lehet lőni az ellenséges elemeket, viszont ebben az esetben sokszor fog előfordulni, hogy az ellen nem akar elfogyni. Ez nem véletlen. A játék ezzel a módszerrel azt akarja ránk erőltetni, hogy igenis merjünk közelíteni, együtt menni a társainkkal, ne legyünk gyávák!