A 1C Company kiadó bejelentette, hogy augusztus végén jelenik meg az indie Garage 227 stúdió új játéka, a Shiny. A történet egy pusztulásra ítélt bolygón játszódik, amit az ott élő emberek fejvesztve el is hagytak. Annyira sietősre vették a távozást, hogy rengeteg holmijukat hátrahagyták, köztük a munkához használt robotokat is. 

A július 26-án megjelenő játék azt a kérdést feszegeti, hogy mit tennénk akkor, ha elragadnának bennünket otthonunkból egy sokkolóan más világba, és az lenne a feladatunk, hogy különböző logikai kihívások megfejtésével visszatérjünk onnan.

De kezdjük inkább az elején - pont mint a játék. A történet ugyanis egészen odáig ugrik vissza, hogy Ben bácsit lelövik, mi pedig elkezdünk nyomozni a tettes után. Persze ahogy annak lennie kell, a kutatásunk során egyre jobban elmélyülünk New York alvilágában, és egy olyan összeesküvésre is fényt derítünk, aminek a hátterében olyasvalaki áll, akiről mindenki a legjobbakat hinné - nyilván azokat kivéve, akik olvastak már Pókember-képregényt.

A Heroes of Might and Magic szériát szinte mindenki ismeri: a fanatikusok évekig tűkön ülve várnak egy-egy kiegészítőt, az erőművel felszerelt játékosok az 5. rész szépségében gyönyörködnek, és aki nem játszott egyik felvonással sem, biztos, hogy látott a sorozatról többoldalas cikkeket magazinokban. De egy csoport kimaradt: azok, akik a felemásra sikerült Heroes IV után nem nyúltak a folytatásokhoz, és máig a sokak szerint legjobb 3. epizóddal ütik el az időt…

A fejlesztéssel egy friss, ám koránt sem tapasztalatlan stúdiót bíztak meg. A Propaganda Games fejlesztői ugyanis az EA hatalmaskodását megunva léptek meg a cégtől, hogy önálló fejlesztőkként szerencsét próbáljanak. Hatalmas lehetőség adatott számukra azzal, hogy egy legendát éleszthettek újra. Egyetlen hátránya a csapatnak, hogy korábban sportjátékok voltak csupán rájuk bízva az EA Sport-nál. Vajon sikerült a csapatnak teljesíteni, vagy beletört a bicskájuk a hatalmas projektbe?

Nem csupán a játék címét nyirbálta meg a portolást végző melbourne-i Straight Right. Az eredeti verzió sokban a második képernyőben rejlő lehetőségekre támaszkodott, az egész designt e köré építették. A GamePaden láthattuk a térképet, ami most teljes egészében átköltözött a főképernyőre. Ugyanígy járt az eszköztárunk is és mivel elég sűrűn kell kotorásznunk a kis kapacitású hátizsákunkban, egérrel és az iránybillentyűkkel navigálva jóval lassabb a folyamat, mint az érintőképernyőt paskolgatva. 

A játék elején rögtön a mélyvízbe dobnak minket, így már az első pár percben szembesülhetünk Alex félelmetes erejével, és azzal az elképesztő hangulattal, ami az elkövetkezendő órákban várni fog ránk. A Time Square-re vezető egyik sugárút végére kerülünk, ahonnan nyílegyenesen sprintelünk a tér felé, közben pedig félrelökjük az embereket, felborítjuk, vagy éppen átugorjuk az autókat, esetleg kidöntünk egy-két villanyoszlopot. 

A Brood War ott kezdődik ahol a StarCraft befejeződött. A Zergek látszólag vesztettek, miután Tassadar, egy hős Protoss végzett az Overminddal. Azonban sem ők, sem a Terran vezetőség nem számított Kerrigan visszatérésére. Egy kicsit megváltozott eltűnése óta, részesült szegény néhány Zerg beavatkozásban. Céljai is megváltoztak. Úgy tervezi, hogy királynőként fog uralkodni a Zergek felett. Nos, ezt a remek folytatást összesen 26 küldetésen keresztül élvezhetjük, ebből 8-8 Protoss és Terran, 10 pedig Zerg misszió. 

Az agyevő szörnyek, a földönkívüli kreatúrák, és az unottan csoszogó zombik hiába is próbálnák próbára tenni az idegeinket, nem fog menni. Az igazi romlottság az emberekben rejtőzik, a homo sapiens egy halálra ítélt faj, zsarnokságunk és beteges hajlamunk minden élőlénynél ösztönösebb. Gerinctelen, élősködő állatok vagyunk, úgy, hogy talán nem vesszük észre. S mikor saját embertársunkat úgy látjuk, hogy saját fekáliájában fetrengve kaparja a falat.

A Troika Games játékai mellett nem lehetett szótlanul elsétálni. A vállalat mindösszesen három programot szült a világra, mind a három a maga nemében legenda lett. Miután azonban a Vampire - Bloodlines lesz a teljes játék most a Guruban, úgy gondoltam, itt az online-on erről írok nektek egy exkluzív, rendhagyó tesztet. Címe az is lehetne: interjú a vámpírral...

Az alapjátékban rengeteg helyszínt bejárhattunk, így a kampány elég változatos volt ilyen szempontból. A The Old Bloodban ezt sem sikerült megismételni: hiába térhetünk vissza Wolfenstein-kastélyba, ha nem dolgozták ki annyira, hogy érdekes legyen. Persze kívülről csodásan néz ki, és az első alkalommal ámulatba ejti a játékost, de a második óra után már unalmassá válik. 

A játék igazi élvezete elsősorban nem csak abban rejlik, hogy túléljük a jól megrendezett tűzijátékot és társaink oldalba kapásait, hanem abban, hogy mi is parancsolhatunk a beton és az acél elemi erejének akár egyetlen gombnyomással. A Power Playben egy három részből álló indikátor található autónk lökhárítója alatt, ami folyamatosan töltődik fel, amint látványos drifteket, ugratásokat, út-lerövidítéseket vagy egyéb eszement manővereket hajtunk végre.