Első ránézésre a Condemned akár a FEAR ikertestvérének is tűnhet; szembeötlőek a hasonlóságok, mégis két teljesen különböző hangulatú, stílusú játékról van szó. Nem mondanám, hogy ha tetszett a FEAR, automatikusan rajongani fogsz a Condemnedért is (és fordítva), mindenesetre egy biztos: a 18-as korhatár és a sűrű alsónemű-cserére ingerlő történet és környezet mindkettőben jelen van, a Condemnedben talán még kicsit erősebben is, mint a FEAR-ben.

Talán a túl kevés egységszámnak, a vérbeli RTS-fanok számára túlontúl leegyszerűsített játékmenet végett húztuk csöppet a szánkat, de a folytatás bejelentésével – tudva azt, hogy az új rész a hardcore stratégoszok kedvében fog járni – rögvest a fellegekbe emelkedett várakozási-faktorunk. Az EA Los Angeles-i fejlesztőrészlege talán a legnívósabb mindközül, a GYU játékokon kívül itt hegesztik a Medal of Honor, a James Bond és a C&C epizódokat is.

„Wake up Neo” – A Mátrix film egyik legfontosabb mondata volt ez, mellyel az első rész megjelenése óta eltelt bő hat évben oly sokszor találkozhattunk. Mint minden üzletre, a Mátrix körül kialakult tébolydára is igaz, hogy „ha egyszer beindul...” A trilógia második és harmadik részének 2003-as moziba kerülésekor – miközben minden rendes Mátrix fan lelkendezve vásárolta meg Neo zoknikollekciója legújabb darabjait.

Mivel egy (szó szerint) vérbeli akciójátékról van szó, meglepő fordulatokat és filozófiai magasságokba törő dialógusokat kár is lenne keresni. Kapunk helyette egy bosszútól fűtött igazságtevőt, akiből a történet kezdetekor egy leszámolás után a rendőrség megpróbálja kiszedni, mi is történt az elmúlt időszakban, hol csapott le és kik voltak az áldozatok. Az irányítás átvéve mi magunk játszhatjuk le a múltbéli eseményeket, majd visszatérve a jelenbe és a fogságból kiszabadulva a börtönben tehetünk rendet.

A következő jelenet már a börtönben játszódik. Sam természetesen a nehézfiúk közé kerül, hisz ez a feladata; ki kell szabadítania egy terroristát, hogy ennek segítségével beépülhessen a szervezetbe. Ez persze nem megy egyszerűen, és áldozatok nélkül - miután kirobbantunk egy rablázadást, bizony a sittesek pártjára kell állni, és a jófiúkat, azaz a börtönőröket kell elkerülni, vagy éppenséggel elintézni.

A történet kivételesen izgalmasra és fordulatosra sikeredett a GTA-játékok történetében, s a GTA első része óta először szállhattunk harcba "mindenki ellen" egy afroamerikai szerepében, akit Carl "CJ" Johnson néven ismerhetünk meg. Egykoron Los Santos város bandájának feje volt, akik a várost uralták, minden az ölében hevert. 

Isten hozott Vice City-ben, a bűn városában! 1986-ot írunk, amikor is Tommy Vercetti letöltötte tizenöt éves szigorított börtönbüntetését. Régi főnöke, Sonny Forelli pedig már az első szabadon eltöltött napján kitervelte, hogy hogyan is távolítsa el régi barátját Liberty City-ből. Első feladata egy drogügylet lebonyolítása lenne, a nap és neonfények által megvilágított Vice City-ben, mely elősegítené a Forelli család ügyleteinek délre való kiterjesztését is. 

A Grand Theft Auto: Vice City a Rockstar Games Grand Theft Auto videojáték-sorozatának ötödik, és második teljesen 3D-s része. A története 1986-ban, Vice City-ben játszódik, mely Miami városán alapul.
  A játék főszereplője a börtönből frissen szabadult Tommy Vercetti, aki Liberty City-ből a Forelli család utasítására utazik délre, hogy új üzleteket bonyolítson le. 

Az Assassins Creed Chronicles: Russia nagyot ugrik előre az időben, és ez már 1918-ban játszódik. A főszerepben Nikolai Orelovot irányíthatjuk, akivel még egy utolsó küldetést teljesítenünk kell, mielőtt a családunkkal leléphetnénk. A feladat behatolni abba az épületbe, ahol a bolsevikok elfogták a cári családot, és meglovasítani az ott őrzött ősi ereklyét, amiért a templomosok és az assassinok már évszázadok óta harcolnak.